Kölyökkutyával az élet 3. rész

Kilók száma: 9

Felálló fülek száma: 1.75

Múlt héten választ kaptam arra a kérdésre, hogy mi jöhet még? Egy olyan betegség, amilyenben még nem volt részem. Egy kölyök mellett nincs is jobb.

Egy hónapja itthon

Mondanom sem kell, Zafírt nem hatotta meg, hogy nem tudok aludni, járni, vagy hogy az alapvető életfunkcióim készülnek elhagyni. A maga megszokott formáját hozva rohan, ugrik, tép, harap - szóval Zafír eleven, egészséges, és fitt. Szerencsére.

Bolyhoska, fürdés utáni tüntetésekben

Nagyjából két hétig kellett rá főzni a rizses csirkés menüt, de teljesen kikúráltuk a hasmenését. Valószínűleg az is jót tett az emésztésének, hogy egy verőfényes őszi estén egy váratlan pillanatban kirókázott egy zoknit. Egyben, ingyen és bérmentve. Ennél tisztább mélypontunk nem is lehetett volna, de az üzenet egyértelmű volt: nem foglalkozhatok túl sokat saját magam életben tartásával, mert akkor ő nem marad meg. A zokni kijött, a prioritások a helyükre kerültek, az univerzum boldog.

Nem akartam traumával indítani az itteni életét, de három hét után már muszáj volt megfürdetnem. Betettem a kádba egy lickimattel, ami jó ötlet is volt. Mondjuk a fürdőben minden előbb lett vizes mint a kutya, de amikor elkezdte érdekelni, hogy van finom falat a kádban, engedte, hogy megmossam.

Vár a nagyvilág

Az első állatorvosi látogatásunk során azt az utasítást kaptuk, hogy ne menjünk utcára az oltási program végéig - három kombinált, egy veszettség elleni oltás kell a védettséghez. Zafírnak ez azt jelenteni, hogy három és fél hónapos koráig nem mehet sehova, ami nagyjából a szocializációs periódus vége. Alaposan végiggondoltam a dolgot, és már az érkezése előtt eldöntöttem, hogy nem várhatok ennyit. Egy juhászkutya esetében különösen fontosnak tartom, hogy megfelelően megismerkedjen az őt körülvevő világgal, hogy a lehető legkevesebb aggodalom társuljon a mindennapokhoz. Úgy gondolom, hogy összességében sokkal nagyobb kockázattal jár bezárni, mint kivinni.

Így a második kombinált oltása után saját felelősségre pórázra vettem, és elkezdtem a környéken járkálni vele. Nyilván nem most megyünk kutyafuttatóba (mondjuk oda lehet, hogy nem is fogunk soha), eleinte csak az a cél, hogy megszokja, idegenek is járkálnak az utcán, és neki ezzel nincs teendője. Láttam rajta aggodalom jeleit az első séták során (két lábra állva belém csimpaszkodott és vinnyogott), de pár nap után elkezdett belerázódni, most már kimondottan szeret kijárni.

A boxban utazást is szoknia kell, így elkezdtünk autózni - a kezdeti sípolás mára alábbhagyott, türelmes várakozás váltotta fel. Jártunk együtt állatos boltban, kedvére válogatott a labdák között. A hónom alatt bevittem a piacra, elégedetten nyugtázta, ahogy a vásárlóközönség gyönyörködött benne. Minél több helyzettel találkozik, ahol nincs oka aggodalomra, csak jó élmények érik, annál jobbak az esélyeink a magabiztos, kiegyensúlyozott felnőttlétre.

Kimerítő a sok teendő

Élet egy közösségben

Amióta itt van, Zafír a második boxot növi ki - lassan akkora, mint legkisebb kutyánk, Süti. És bizony észnél kell lenni, mert Süti már most nem tud olyan korrekciót eszközölni, amitől Zafír irányba áll. Amikor Zafír elhagyja az agyát, és negyedszerre megy vissza megtépni Süti fülét, már nekem kell közbeavatkoznom, és nyomatékosítanom Süti üzenetét.

Meglepett, hogy ilyen hamar bekövetkezett ez a pillanat, de a lényegen nem változtat: Zafír mindig tanul, akkor is, amikor nem én tanítom. Ha nem avatkozom bele, több ilyen pillanat összességéből lehet egy irtó nagy troll a kutyámból, aki felnőttként képtelen venni a lapot - ezt inkább elkerüljük. A következő hónapokban sok energiát fektet majd abba, hogy tesztelje a határokat, így nekem hasonlóképpen oda kell tennem magam, hogy fenntartsam azokat.

Jól kijön a családdal, de azért nem árt a segítség

Egy hónapnyi eredmény

A szobatisztaság szinte kifogástalanul megy neki, egy-egy ritka balesetet leszámítva. Ezek is inkább az esős idővel együtt fordulnak elő, tudniillik Zafír ilyenkor úgy csinál, mintha a Jóisten savval locsolná, tehát a dolga elintézése odakint neki nem tűnik opciónak. Ezen még dolgozunk.

A test már nem baba, de a bunda még igen

A behívása gyönyörű, boldogan rohan a mező túloldaláról is - sok inga gyakorlatot csináltunk a kertben is, ezért kint is működik. Öröm vele együtt járkálni, tényleg. A legnagyobb kinti ellenséget most még a nagytestű kutyák jelentik - ha egy új eb ránéz, felé lép, már sikítva-visítva rohan az ellenkező irányba. Mindig visszajön, aztán oldódik, de ezt azért szemmel tartjuk. Szerencsére ismerünk néhány nagyobb testű, jószándékú kutyát, akik segítenek majd ezen túllendülni.

Otthon nagyon jókat játszunk együtt, bár korának megfelelően huzavonázni még nem nagyon tudunk a fogai miatt, a labdázásra pedig nem tud egy-két percnél tovább koncentrálni. Felfedeztük, hogy természetes módon (valamiért) vonzza az alkar harapás, ezt az engedélyem idejére nagy átéléssel tudja csinálni. Sajnos védőfelszerelés nélkül már nem tudok vele segédeset játszani, de nagyon élveztük, míg tartott.

A pulóver már nem elegendő védőfelszerelés a segédes játékhoz

Rég volt ilyen hosszú hónapunk, és mégis, valahogy gyorsan eltelt. Visszanézve az első képeket, Zafír már nem is hasonlít arra a babakutyára, akit elhoztunk az alomból. Arra számítottam, hogy nagyon nehéz lesz - és annál sokkal, de sokkal nehezebb volt. Mégsem bántam meg a döntésemet egy percig sem, szeretem ezt a rosszcsontot a kajla fülétől a foltos farkáig. Minden nap próbára tesz, és talán éppen ezt szeretem benne a legjobban.

Kutyaforma kiskutya