Egy bentlakásos képzés krónikája 9. rész

Mire jó a bentlakásos kutyakiképzés? Működik? Ha igen, hogy működik? Mit tanul a kutya? Hogy működik a gazdával? Sorozatunkban ezekre a kérdésekre igyekszünk választ adni.

A bentlakásos képzés legnehezebb része nem a kutya tanítása, hanem a kialakított rendszer és megközelítés átadása a gazdinak. Benji tud viselkedni, mert megtanítottuk; most az a feladatunk, hogy a gazdájának minden szükséges eszközt átadjunk ahhoz, hogy harmóniában folytatassák közös életüket.

Benji egy hónapos itt tartózkodása alatt folyamatosan kapcsolatban állunk gazdájával: szinte naponta kapja a híreket arról, hogy éppen min dolgozunk kutyájával. Elmesélem neki, hogy mi az, ami működött, mi az, amivel nehézségekbe ütközünk. Még több információhoz jutok a kutya előéletéről, ő pedig végigköveti, ahogyan haladunk előre. Ezalatt az egy hónap alatt nem találkoznak.

Benji útra készen

Amikor az egy hónap elteltével Benji gazdája eljön érte, nem egy rövid találkozóra készülünk, hiszen sok megbeszélnivalónk van. A kétórás beszélgetés alatt végigmegyünk minden elméleti kérdésen, amit aztán gyakorlatban is ki tudunk próbálni.

Az első és legfontosabb a napirend átbeszélése. Csak megfelelő mozgás és foglalkozás mellett várhatjuk el Benjitől, hogy rendesen viselkedjen, ezért ezzel kezdünk. Megbeszéljük a szobakennel szerepét és használatának módját, aztán összeállítunk egy olyan napirendet, ami a gazdi számára fenntartható. A tréningünk alappilléreit nem nehéz átadni - a klikkeres tanítás nem kifejezetten személyhez kötődő, a jó játékhoz pedig már megvan közöttük a szükséges bizalom és kapcsolat. A játék nyelvezetére külön figyelmet kell fordítanunk, mert Benji vezényszóra fog és ereszt, ezeket gyakorlatban is megnézzük.

A kommunikáció tisztázása fontos feladatunk, hiszen ezen keresztül tudja majd a gazdája eljuttatni Benjihez, hogy mit szeretne tőle. Kipróbálja a kutyával a kennel udvarias elhagyásának menetét: hamar ráérez, hogyan tud visszajelezni, ha éppen nem azt csinálja, amit kéne. Benji meg-megpróbálkozik a régen bevált trükkökkel, de a gazdája már résen van, és szépen odafigyel az apróbb dolgokra is - például ha két lábbal az ölébe támaszkodik a kutya, akkor nem simogatja meg automatikusan, hanem rászól, hogy menjen le. A kutya általános viselkedése ezeken a pillanatokon múlik, tehát a sikerünk is ezen áll vagy bukik. Ha a gazdi következetes és ragaszkodik a felállított szabályokhoz, akkor a kutya prímán alkalmazkodik. A baj az, hogy könnyű elsiklani az apró dolgok felett, és észrevétlenül megalapozni a problémákat. A beszélgetésben ezért erre fektetjük a legnagyobb hangsúlyt.

A kommunikációt próbára is kell tennünk: vajon ki tudja küldeni a konyhából a kutyáját úgy, hogy az tiszteletben tartsa az elvárását? A gazdi először kap egy oktató kutyát, akit nem ismer, hogy begyakorolhassa a feladatot. Ezután Benji következik, akihez így már magabiztosabban áll gazdája, és a siker nem marad el. Megkérjük, hogy kezdjen el zacskókkal zörögni a konyhában, hogy életszerűbb legyen a helyzet, és a nehezített akadályt is simán megugorják.

Amit Benjivel megtehettünk, azt megtettük, a munkánk azonban itt nem ér véget. Az első hetek otthon rendkívüli fontossággal bírnak, hiszen amikor a kutya visszakerül a megszokott környezetbe, jó eséllyel előveszi a régi stratégiáit és megoldókulcsait. Azonban ha gazdája résen marad, és nem csúszik el ezekben a meghatározó pillanatokban, boldog és harmonikus évek várnak rájuk. Ezért továbbra is kapcsolatban maradunk, kérdés vagy probléma esetén rendelkezésre állunk, és legalább két személyes találkozó során ellenőrizzük és gondozzuk Benjiék együttműködését. A kutya eszes és figyelmes, a gazdája lelkes és elkötelezett, így minden adott ahhoz, hogy sikerrel zárjuk a képzést.