Egy bentlakásos képzés krónikája 10. rész

Mire jó a bentlakásos kutyakiképzés? Működik? Ha igen, hogy működik? Mit tanul a kutya? Hogy működik a gazdával? Sorozatunk utolsó részében Benji gazdája számol be tapasztalatairól.

“Ahogy Benji idősebb lett, a kölyökkori finom kézrágcsálás átment egyre erősebb harapásokba, amin látszott már, hogy ez nem feltétlenül játék a részéről, inkább így próbálja érvényesíteni az akaratát. Egyre több ilyen kellemetlen szituáció volt, és éreztem, hogy kicsúszik az irányítás a kezemből, nem értjük meg egymást a kutyámmal. Emiatt nagyon el voltam keseredve.

Eredetileg is tervben volt, hogy beiratkozunk egy kutyaiskolába, de így még sürgetőbbnek éreztem a dolgot. Alapos keresgélés után rátaláltam a DogSpirit kutyaiskolára, és szimpátia alapján őket választottam, így be is iratkoztunk egy kezdő tanfolyamra. Nagyon élveztük mindketten a közös tanulást, viszont elég hamar világossá vált, hogy nekünk extra segítségre lesz szükségünk. Ekkor merült fel a bentlakásos képzés lehetősége.“

“Kisebb gondolkodás után, úgy döntöttem, hogy szeretnék élni ezzel a lehetőséggel.  Erről a képzésről tudni kell, hogy 4 hétig tart és ez idő alatt nem találkozhattam Benjivel. Miután leegyeztettük az időpontot, nehéz szívvel indultam el, el sem tudtam képzelni, hogy milyen lesz ”csak úgy otthagyni” egy számomra és számára is idegen helyen. Ami miatt mégis belevágtam, az az, hogy Kriszti és Sára profizmusában teljes mértékben megbíztam, és tudtam, hogy ez a 4 hét különlét nem is olyan nagy áldozat, ha az a tét, hogy utána boldog, harmonikus, közös éveket töltsünk együtt.

A képzés alatt szinte napi kapcsolatban voltunk, folyamatosan kaptam a képes, videós beszámolókat, hogy mit tanul Benji, hogy megy neki és mi lesz a következő lépés. Pár nap után minden kétségem elszállt azt illetően, hogy biztosan jó döntés volt-e ebbe belevágnunk. A tanulási folyamatról és a bentlakásos képzés részleteiről a DogSpirit blogon lehet többet megtudni.

Pár hét elteltével közeledett az átadás időpontja. Nagyon izgatott voltam, hogy újra láthatom Benjit, és tele voltam kérdésekkel: Vajon megismer? Örülni fog nekem? Nem fog haragudni? Egyáltalán, haza akar majd jönni velem?

Eljött a találkozás időpontja. Beléptem a házba, és egy pillanat alatt megnyugodtam, mert Benji ugyanúgy örült nekem, mint én neki. 

A következő 2 órát azzal töltöttük, hogy Kriszti és Sára átadtak nekem minden szükséges információt, hogy tartani tudjuk otthon, amit Benji eddig megtanult.  Megbeszéltük, hogy ezentúl mit és hogyan csináljak egyes helyzetekben, és hogy reagáljak a viselkedésére. Élesben ki is próbáltunk néhány gyakorlatot, majd elindultunk haza, hogy megkezdjük új, közös életünket. 

Itt azonban közel sem ért véget a feladatom, hiszen hiába tanítottak meg Benjinek mindent, ami ahhoz kell, hogy harmonikus, kiegyensúlyozott életünk legyen, a szabályokat nekem is következetesen be kell tartanom, segítve ezzel Benjit is, hogy ő is be tudja tartani őket.”

“Egy hónap telt el azóta, hogy hazajött Benji a bentlakásos képzésről.

Egyértelműen könnyebb és harmonikusabb lett a közös életünk. Teljesen máshogy figyel rám, mint előtte, jobban megértjük egymást és hatékonyabb a kettőnk közti kommunikáció.

Megtanult pihenni, ami neki is jó, és nyilvánvalóan nekem is, hogy nem ugrál rám minden percben figyelmet vagy játékot követelve. 

Ha épp dolgom van, és beteszem a kennelbe, a korábbi hiszti és ugatás helyett, elfogadja, és lefekszik pihenni. Amikor kiengedem, kinyitom az ajtót és megvárja a vezényszót, hogy “jöhetsz”.

Nem állítom, hogy a problémák teljesen megszűntek, a kiskori hiányos szocializáció miatt, a séták során, ha kutyát lát, még mindig ugat, de már vannak módszereim, hogy kihozzam a szituációból, és eltereljem a figyelmét. 

Időnként megpróbálkozik vele, hogy durvábban harapja a kezem játék közben, de már érti, ha rászólok, hogy ez nem oké, és olyankor puszikkal teszi jóvá a dolgot. :)

Nagyon büszke vagyok rá, és hálás vagyok Krisztinek és Sárának, hogy segítettek helyrebillenteni a mindennapjainkat. Receptre írnám mindenkinek, aki kicsit is úgy érzi, hogy kicsúszott az irányítás a kezéből és segítségre lenne szüksége.

Köszönöm DogSpirit! :)”