Kicsi növény, óriási stressz

Benji egyik pillanatról a másikra nyüszített fel, teljesen váratlanul - a megszokott útvonalunkon sétáltunk, a megszokott csapattal. Mikor elkezdte rázni a fejét, rögtön tudtam, hogy mi lehet a gond; a hónom alá kaptam, és az állát fogva vittem haza. Azt reméltem, hogy ha idegen test ment a fülébe, legalább meg tudom akadályozni, hogy mélyebbre jusson.

Húsz perccel később az állatorvosnál kiderült, hogy hiába próbálkoztam. Olyan mélyre jutott a toklász, hogy műszerrel sem látható, csak bódítás után lehet eltávolítani, másnap reggel. Sűrű fejrázások közepette (Benji), kissé pánikban (én), távoztunk.

A beavatkozás aránylag könnyen ment, bár kellett pár perc, mire meglett a másfél centis növénydarab (a dobhártyáig jutott). Benji füle belülről is rettenetesen szőrös, így a toklász könnyedén kapaszkodott tovább. Ébredés után a biztonság kedvéért még egy órát a rendelő közelében maradtunk, nehogy gond legyen.

Aztán mégis lett. Hazaérve úgy láttam, hogy Benjinek nem javul, hanem romlik az állapota, elkezdett remegni, folyt a nyála. Több se kellett, vissza az orvoshoz. Rosszul reagált az altatásra, sokkot kapott, veszélyesen alacsony volt a vérnyomása, pulzusa (egymás ellenpólusai lehettünk, engem az idegességtől kerülgetett az ájulás). Infúzió, két órás orvosi megfigyelés, ismét haza.

Az ezt követő egy hétben még háromszor mentünk vissza az orvoshoz: Benji füle begyulladt, fájdalomcsillapítót, antibiotikumot és fülcseppet írtak fel neki. A kezelések miatt a tervezettnél négy nappal később, ma ment haza a gazdájához.

Kutyákra vigyázni óriási felelősség, és sajnos benne van a pakliban, hogy valakinek valami baja történik - ettől függetlenül borzalmasan érzem magam, hogy ez az én felügyeletem alatt történt. Újra kell értékelnünk, hogy mikor, merre megyünk, mert bár Benji bundája magasabb rizikóval jár, egy kutya sincs teljesen biztonságban. A rendelőben tett látogatásaink alatt hat másik toklászos esettel találkoztunk: szembe, orrba és lábba is belefúródik.

Legyetek nagyon óvatosak!