Ciki/nem ciki - nemet mondani a kutyánk kedvéért

Azt hiszem, előbb-utóbb minden gazdi életében eljön a pillanat, amikor olyan dolog történik vele és a kutyájával, ami belülről nézve nem tűnik helyesnek. Egy túlontúl barátságos idegen közeledése, egy heves kisgyerek lehengerlő lelkesedése, vagy egy szabadon rohangáló óriási eb (a mögötte loholó “nem báááánt, csak játszik” gazdájával) - kutyánk és saját személyiségünk függvényében változó a necces helyzet. Minél több gazdával beszélgetünk erről, annál inkább azt érzem, hogy az uralkodó nézet az, hogy ilyen helyzetben szólni ciki.

Meg tudom érteni, hogy miért éreznek így a gazdák. Sosem voltam egy szociális pillangó, számomra a “kutyás emberré” válás legnagyobb kihívása az volt, hogy a kutyámnak köszönhetően biztosan beszélgetésbe kell bonyolódnom idegenekkel - ettől már előre féltem. Aztán hazavittem a kutyámat a menhelyről, és azonnal világossá vált, hogy alaposan beleválasztottam: mintha az egész világ csak arra várt volna, hogy őt simogathassa. És ki vagyok én, hogy ettől másokat megfosszak? Aztán amikor három gyerek ugrott rá egyszerre nulla szülői felügyelet mellett, beugrott a válasz: a gazdája vagyok, és az én dolgom, hogy gondoskodjak a biztonságáról. Ha olyan helyzetbe kerül, ami számára nem komfortos, nekem kell közbelépnem és udvariasan (de határozottan) megoldani a problémáját. Képviselni a kutya érdekeit, ahogyan ő nem tudja: nem ciki.

Együttérzek azokkal a gazdákkal is, akik elmesélik, milyen rettenetesek voltak a korábbi kutyaiskolás élményeik. Egy idegennel szemben vállalni a konfliktust nehéz, egy szaktekintéllyel szemben szinte lehetetlennek tűnik. Amikor zokogva jöttem le a pályáról a kutyám után (aki addigra már lerohant, mert annyira nem akart ott lenni velem), azt hittem, hogy ez a helyzet nekem ciki, én vagyok a béna. Biztos béna voltam, de a probléma nem ez volt. Nem voltam rendben azzal, ahogyan a kutyával bántunk, rosszul voltam a tréningtől. Többet nem mentünk, és azóta már nem tudom elképzelni, hogy olyan képzésre vigyem a kutyámat, amiben én magam nem hiszek. Nemet mondani olyan oktatásra, ami a kutyának vélhetően nem tesz jót: nem ciki.

Amióta igyekszem a kutyám jólétét mások elvárásai elé helyezni, összehasonlíthatatlanul jobb a kapcsolatunk. Nemet mondani másoknak a kutyánk kedvéért nem ciki - hálás lesz érte.