Repülés kutyával, avagy Cookie hazatér

Cookie képzése végéhez értünk, így eljött a hazautazás ideje. Gazdái úgy döntöttek, engem bíznak meg a feladattal, hogy biztonságban átszállítsam kiskutyájukat Máltára.

A kutyával repülés jóval több adminisztrációval jár a megszokottnál. A kutyának is szüksége van nemzetközileg elfogadott útlevélre, amivel azonosítani tudják és megbizonyosodhatnak róla, hogy megkapta a szükséges egészségügyi kezeléseket. Cookie a tenyésztőtől már útlevéllel érkezett és természetesen az oltási programja is szabályszerűen lett végrehajtva, ezzel nem volt teendőnk. Az állatorvosi látogatást viszont így sem hagyhattuk ki, mert az utazás előtt (legalább 24, de maximum 120 órával) Echinococcus elleni féreghajtót kellett kapnia - és igen, az állatorvos az útlevélben óra-perc pontossággal igazolta a kezelés idejét. Mivel Cookie útlevelében nem az én nevem szerepel tulajdonosaként, ezért a biztonság kedvéért gazdája egy írásos meghatalmazást is küldött arra az esetre, ha valaki eltulajdonított ebre gyanakodna (szerencsére nem tették).

Elsőre nem tűnik nagy útnak Budapestről Máltára eljutni, de ha az ember kutyával utazik, akkor bizony nehezebb a helyzet. A fapados légitársaságoknál nincs lehetőség kisállatot szállítani a fedélzeten, ezért a Lufthansa szolgáltatását választottuk, ami egy müncheni átszállást jelentett. Ezt figyelembe véve a gazdáival és állatorvosával úgy döntöttünk, hogy Cookie-nak az lesz a legjobb, ha egy kevés gyógyszeres segítséggel teszi meg ezt a hosszú és stresszes utat. Egy öthónapos kutyától nagy elvárás lett volna, hogy egy kézipoggyászban nyugodtan utazzon ennyi időn keresztül- két repülőútnyi zajban, turbulenciában, sűrű légnyomásváltozások mellett.

A gyógyszer beadását az első repülőre szállásra időzítettem, hogy legyen lehetősége megtapasztalni a repteret és megismerkedni az új környezettel. Kapóra jött, hogy már vezényszóra végzi a dolgát, mert a biztonsági ellenőrzés után kivittem, és kérésre azonnal élt a lehetőséggel; ezek után mindketten nyugodtabban indultunk el. Münchenbe érve felébredt, de nem zavartatta magát, érdeklődve nézelődött miközben folytattuk utunkat. Máltán a gazdája a reptéren várt, boldogan üdvözölték egymást.

Ahogyan az az elmúlt egy hónapban kiderült, Cookie megjelenése megtévesztő: egyáltalán nem elesett, hanem nagyon is reziliens, stabil kiskutya. Erős idegrendszere jó alapot adott, de a box- és városi tréningek is meghozták az eredményt: reggel héttől délután egyig folyamatosan úton voltunk, de remekül viselte, nem kifogásolta és nem aggódott miatta. Ezután a próbatétel után nyugodt szívvel adtam át gazdáinak, akiknek már minden feltétel adott ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és örömteli életet éljenek kiskutyájukkal.