Miért fontos a reziliencia?
A reziliencia egy pszichológiai fogalom, egyszerűen úgy írható le, mint az egyén képessége arra, hogy váratlan akadályokkal, krízishelyzetekkel megbirkózzon. A kutya-gazda vonatkozásban a reziliencia mindkét félre külön-külön alkalmazható, és szerintem az együttélésük szempontjából is fontos tényező.
Emberi vonatkozásban a reziliencia alapjának tartják a pozitív hozzáállást, optimizmust és az érzelmi önszabályozást. Ehhez elengedhetetlen az önismeret és képesség a “befelé figyelésre”: érzelmeink szabályozásához elsőként fel kell ismernünk és meg kell értenünk azokat. Ehhez hozzátenném a kontrollhely fogalmát: a belső kontrollhellyel rendelkező emberek úgy tartják, hogy az életben megtapasztalt események a saját befolyásuk alatt állnak. Ezzel szemben a külső kontrollos emberek úgy gondolkodnak, hogy az életük eseményeit külső tényezők alakítják, saját cselekedeteiktől függetlenül. Nem meglepő, hogy a belső kontrollhoz nagyobb reziliencia társul, hiszen jó alapot ad a nehézségek produktív megközelítésére. Stresszt csökkenthetünk életmódbeli változtatással (például testmozgás, elegendő alvás), kapcsolataink ápolásával, de a határaink meghúzásával is. Utóbbiban segít a korábban emlegetett önismeret, hogy a megfelelő pillanatban képesek legyünk nemet mondani saját mentális épségünk érdekében - még akkor is, ha nagyon nehéz, vagy konfliktushoz vezet.
Talán egzotikusnak tűnik ezek után rezilienciáról beszélni kutyák kapcsán, de a fentiekből kiindulva a kutyáknál is alkalmazható stratégiákat vélek felfedezni. Ha az emberi reziliencia fejleszthető, a kutyáknál miért ne lehetne az? Az érzelmek szabályozására tanítható az önmegtartóztatás, élelem, játék vagy fajtársak közelében. A belső kontrollhely kialakítása a kutyában szintén leképezhető tréning közben, hiszen a kutya viselkedésével befolyásolja a jutalom elérhetőségét - itt mégis fontosabbnak tűnik a tréning helyett az együttélésre helyezni a hangsúlyt. Ha a kutya ugyanazon viselkedése különböző következményekkel jár, az ő nézőpontjából kívülre helyeződik a kontrollhely (hiszen nem tudja befolyásolni az eredményt). Ebben a megközelítésben a következetesség új értelmet nyer, hiszen annak hiánya nemcsak viselkedésproblémák elmélyüléséhez vezethet, hanem feltételezhetően növeli a kutya stressz szintjét, szorongását.
Ami pedig a kutya-gazda együttélését illeti: bármikor akadhatnak benne nehézségek, új akadályok. A kutya nevelésében nem az a kérdés, hogy el tudjuk-e kerülni a hibákat, hanem hogy hogyan kezeljük őket: vissza tudunk-e térni egyensúlyi állapotunkhoz? Tudunk tanulni tévedéseinkből anélkül, hogy ostoroznánk magunkat? Vigyázzunk magunkra, a mentális egészségünkre - ha magunkért nem, akkor legalább a kutyánk kedvéért!
