A reménytelen németjuhász

Future ma hazament.

Amikor megérkezett, nem voltam benne biztos, hogyan tudunk majd öt napot együtt tölteni. Nem engedte, hogy hozzáérjek - már attól is rosszul volt, hogy a gazdája a kezembe adta a pórázt. Az előző panzióban két hetet töltött úgy, hogy nem vett fel kontaktust sem emberrel, sem kutyával. A hazaadás napján a gazdájának kellett bemennie érte, mert nem tudták kivinni hozzá - Future ekkor kapta meg tőlük a reménytelen jelzőt. Talán nem meglepő, hogy volt bennem némi bizonytalanság, mikor átvettem.

Mondhatnám, hogy különleges képességeinknek, páratlan szakértelmünknek volt köszönhető, hogy Future otthon érezte magát nálunk, de ez nem lenne igaz. Csak tiszteletben tartottuk a határait, és nem kényszerítettük olyan helyzetbe, amitől szenvedett volna. Megértettük, hogy tart tőlünk és ennek megfelelően hagytuk, hogy a saját tempójában nyíljon meg. Még csak nem is kellett sokáig várnunk.

Nem tudom, hogy a korábbi félreértettsége, vagy a németjuhászsága tehet róla (igen, a gyengém), de nagyon a szívemhez nőtt ez a kiskutya. Fantasztikus személyisége van, és alig várom, hogy újra találkozzunk.

Jó alaposan nézzétek meg, kinek a kezébe adjátok a kutyátokat: számára óriási lehet a különbség!