Egy bentlakásos képzés krónikája 6. rész

Mire jó a bentlakásos kutyakiképzés? Működik? Ha igen, hogy működik? Mit tanul a kutya? Hogy működik a gazdával? Sorozatunkban ezekre a kérdésekre igyekszünk választ adni.

Vannak olyan kutyák, akiket nehezen lehet játékra bírni, de Benji nem ilyen. Kora és fajtája is megkönnyíti a dolgunkat, ezért már a beköltözése napján bele tudunk vágni a játék tréningbe.

Egyik napról a másikra új környezetbe kerülni ijesztő, és Benjinek fogalma sincs, mire számíthat. Ahhoz, hogy nyitott legyen az iránymutatásomra, bíznia kell bennem, és meg kell győznöm róla, hogy értem őt. Ha kompetens társként tekint rám, rám fogja bízni magát - ha fogalmatlan idiótaként könyvel el, esélyem sincs.

A huzavona

A játék első funkciója pontosan ez: segít a bizalmi kapcsolat kialakításában. Egy egyszerű huzavonára invitálom, amiben megmutathatja az erejét, én pedig megpróbálhatom felvenni vele a versenyt. Apró küzdelmeket folytatunk, amiben időnként hagyom nyerni, és legnagyobb szurkolójaként őszinte örömmel dicsérem az eredményét. Ha jól érzi magát a társaságomban, az kezdetnek éppen elég.

A huzavona kiváló diagnosztikai eszköz a kezemben: Benji harapásait csak úgy tudjuk orvosolni, ha ismerjük a kiváltó okokat, azaz a triggereket. Huzavona közben időnként megfeszül a kutya, hamar kiderül, hogy lehet benne egy kis erőforrás féltés: mindig akkor feszül meg, amikor a játék csak nála van, én pedig érte nyúlok. Az erőforrás féltés önmagában egy cikk lehetne (és lesz is egy nap); röviden annyit jelent, hogy a kutya bizonyos dolgok elvesztésétől tartva őrizni kezdi azokat, akár agresszívan lép fel védelmükben. Még egy triggerre bukkanok akkor, amikor huzavona közben megpróbálok a kutya felé nyúlni, hogy megsimogassam: azonnal elengedi a játékot, és a kezem után kap. Egy tízperces játék alatt rengeteg információhoz jutok.

Napi pár alkalom és néhány nap után Benji odáig van a huzavonáért: ez a közös kis rituálénk, aminek segítségével megtanultuk a közös nyelvünket. Amikor győzedelmeskedik, én dicsérem, ő boldog. Amikor a játék helyett a kezemet kapja el, a mérkőzést felfüggesztem, és ő azonnal tudja, hogy ez hiba volt. Ismeri a jelzéseimet: tudja, hogy mikor kell eleresztenie, és mikor haraphat a játékra. Értjük a játékunkat, és értjük egymást is.

Jótékony játék

Benji imádja a huzavonát, és mivel az ő huzájának én vagyok a vonája (vagy valami ilyesmi), ezért engem is megkedvel. Szívesen figyel rám, ha szólok neki; sőt, időnként mintha megfontolná, amikor rászólok. Segítek neki tájékozódni az életében, ő pedig jobb híján kezdi elfogadni a segítségemet. Egészen kiegyensúlyozott kutya benyomását kelti.

A játék nem munka, ettől függetlenül óriási igénybevétel Benjinek fizikailag és mentálisan is. Próbálok kiegyenlített erőviszonyokat teremteni kettőnk között, de minden erejét be kell dobnia ahhoz, hogy győzzön, hiszen pont a kihívás miatt lesz annyira élvezetes számára a mérkőzés. Ahhoz, hogy nyerjen, sikeres stratégiát kell összeraknia anélkül, hogy megszegné a szabályokat - ezért állandóan koncentrál és mérlegel, miközben a jelzéseimet is figyeli és reagál rájuk. Komplex és megerőltető feladat: ideális egy olyan kreatív bajkeverőnek, mint amilyen Benji.

A legszebb, hogy a felépített, tiszta játékot könnyedén át tudom adni a gazdának, aki egy kis gyakorlás után ott folytathatja majd, ahol mi abbahagyjuk. Amint a gazdi is elsajátítja a nyelvet, amit a kutya itt megtanul, egyetértésben tudják újrakezdeni közös életüket.